Böőr László - Adatok az '56-os forradalom Pest megyei történetéhez könyvében összeszedte az 1956 október 23-a utáni eseményeket váci eseményeket. Ezeket olvashatják most itt újra.

Október 25-én délután 16 óra körül a tüntetők a rendőrséghez vonultak, kérve az ott fogva tartott 4 egyetemista szabadon bocsátását. A rendőrség segítséget kért a városban állomásozó 32. sz. önálló híradó ezredtől, melynek egyes alakulatai — a parancsnok Gerencsér őrnagy vezetésével — a helyszínre mentek. Gerencsér bement az épületbe, majd a rendőrség parancsnokával — Enyedi Ferenc főhadnaggyal — együtt megjelent az erkélyen és közölte, hogy az épületben nincsenek egyetemisták, és felszólította a tüntetőket a békés elvonulásra. A tömeg azonban maradt. Ezután az őrnagy tűzparancsot adott, de a honvédek nem engedelmeskedtek. Gerencsér pisztolyából a levegőbe lőtt, majd ezt követően az erkélyen álló néhány ÁVH-s tiszt — valószínűleg Czira ÁVH-s százados — lövöldözésbe kezdett. Az ÁVH- sok a tűzparancsot nem teljesítő katonák felé lőttek. A lövedékek „az utca kövezetén megpattantak” és 5 személyt — 2 tisztet, 2 honvédet és egy polgári személyt — megsebesítettek. „A helyőrség parancsnok (Gerencsér őrnagy) a fenti események után kijött a rendőrség épületéből és Földvári százados javaslatára elrendelte a katonák bevonását a laktanyába, mert ekkor már igen félő volt, hogy a katonák is a tömeg befolyása alá esnek és lefegyverzik őket” — írta az ezredparancsnokság 1957. január 3-án. A katonák elvonulását követően a rendőrség ki is engedte az épületben valóban fogva tartott 4 egyetemistát.
Ugyanezen a napon, a városban zajló tüntetés alkalmával került sor a tanácsháza előtt álló, valamint a Konstantin téren emelt szovjet emlékművek ledöntésére.

Október 27-én 10 órakor a váci börtön parancsnoka segítséget kért a Híradó ezredtől, mondván, hogy nagy tömeg van az épület előtt. A riasztásra kb. 150 katona vonult ki 6 gép-kocsival. A kiérkezésükig kb. 10 perc telt el, de a börtön előtti főút ekkorra már tele volt rabokkal és civilekkel. A további eseményekről idézem az ezred jelentését: „A civilekkel történt teljes összekavarodás miatt intézkedés nem volt lehetséges. A katonák megérkezésekor az épületből a kórház feletti toronyszobából — vagy őrhelyről — több sorozatot adtak le a honvédekre, aminek következtében egy honvéd láblövést kapott és 1 polgári lakos is megsebesült. Amikor a katonák látták, hogy a börtönből, az ablakokból tüzet nyitottak rájuk, a tüzet viszonozták és ezzel a további tüzelést megakadályozták.”
Az elfogott fegyházigazgatót és a lövöldözésben részt vetteket november 2-án Budapestre, a Markó utcai fogházba szállították.

A Váci Városi Tanács V. B. Igazgatási Osztályának 1957. március 6-án kelt jelentése szerint Vác városában az ellen-forradalmi cselekmények következtében egy hősi halott volt: Navratil István (Kistarcsa, 1935.) honvéd őrvezető, kistarcsai lakos, akit halála után őrmesterré léptettek elő. „November 1- én lett hősi halott.”
A haláleset anyakönyvezve nem lett, egyéb forrásaim sem tesznek erről említést. Gyanúm az, hogy ilyen személy nem is létezett, „összekeverték” a honvéd Hrovatin Károllyal.
A honvéd Hrovatin Károly (Vecsés, 1935. dec. 31.) vecsési lakos halálesetének időpontja is meglehetősen bizonytalan. Vác város halotti anyakönyvében a haláleset ideje 1956. október 28., oka lövési sérülésből való elvérzés. A bejegyzés dátuma: 1956. november 22. (!). Az 1959 márciusában összeállított belügyi jelentés október 29-re teszi a tragikus eseményt, míg a haláleset időpontjában bizonytalan: „Az ellenforradalmárok a Buki-szigeti vízműveket biztosító őrséget megtámadták, melynek következtében az őrség Hrovatin Károly váci lakost súlyosan megsebesítették, aki később meg is halt.”

Nem egyértelműek a Vácott székelő katonai alakulatok adatai sem. Az 52. Légvédelmi tüzérezred a Buki-szigeten lezajlott támadás időpontját október 28-án hajnalra teszi, míg Hrovatin alakulata — a 32-es Híradó ezred — jelentésében október 29-éről írta: „Hajnalban a Büki szigeti vízműveket biztosító őrséget megtámadták ismeretlen fegyveresek. A támadás során keletkezett tűzharcban Hrovatin Károly őrmester súlyosan megsebesült. A tűzharcban álló őrség segítségére Kovács Mihály hadnagy parancsnoksága alatt 10 főt küldtünk, melyet a tüzér alakulat 1 harckocsival erősített meg. Azonban a harckocsi az ingoványos talajon nem tudott előrejutni. A sebesültet ebből kifolyólag megközelíteni nem tudták, mert a támadók azt a területet erős tűz alatt tartották. Ennek következtében mire a támadókat sikerült elűzni, a sebesült elvérzett és meghalt. A későbbi megállapítás szerint a támadók ladikon a Szentendrei sziget felé távoztak. Halott vagy sebesült nem maradt utánuk.” A jelentés az október 30-án történt temetésről is részletesen beszámol. Idézem a leírás első bekezdését: „14 órakor temettük el Hrovatin Károly őrmestert. Eltérve a szabályzatoktól, nem akartunk nyilvános temetést rendezni, hogy elkerüljük a nagyobb tömeg-megmozdulást és az esetleges provokációt. Ennek dacára a temetőben és a temetőkhöz vezető úton már hatalmas tömegek várták a gyászmenetet.”

Ismereteim szerint a lövöldözésnek nincs elfogadható indoka. Ugyanakkor Dr. Kristóf Béla, Vác város polgármestere — igaz, hogy más dátummal — talál magyarázatot a Büki sziget elleni fegyveres támadásra. Visszaemlékezésében ugyanis leírja, hogy november 7-én ismeretlen fegyveres csoportok tűz alá vették a tüzérlaktanyát, ahova a laktanya-parancsnok őt magát is kihívta. Kristóf polgármester hang-szórón beszélt a támadókhoz. A kb. félóráig tartó támadás során a vízműveknél őrt álló egyik őrmester súlyosan meg-sebesült. Mivel az állandó tüzelés következtében a sérült részére nem tudtak elsősegélyt nyújtani, meghalt. Kristóf szerint a támadás oka valószínűleg a tüzérezreddel szembeni elégedetlenség, mert a várost körülvevő orosz tankokkal nem vették fel a harcot. A polgármester visszaemlékezésében valóban elfogadhatónak tűnik az indíték, de a leghitelesebbnek tűnő katonai ezred jelentése szerint az őrmestert ekkor már egy hete el is temették...
November 6-án a vasútállomás közelében több nemzetőr felrobbantotta a vasúti sínt.

November 8-án lövés következtében meghalt egy idős váci asszony: Müller Antalné Balázs Irén (1881. okt. 28.). Az újsághíradás szerint az idős nő lakásában egy „kisfiú” eldicsekedett talált géppisztolyával. A hozzá nem értő kézben a fegyver elsült és Müllernét hasba találta, aki a kórházba szállítás után meghalt. A megyei rendőrkapitányság jelentése szerint a „kisfiú” egy 20 éves gyári munkás volt, aki gondatlanságból, pisztollyal lőtte agyon az idős asszonyt.
A megyei rendőrkapitányság jelentése ad hírt egy 15 éves Kvack Emma (1941. máj. 3.) haláláról. A jelentés szerint december végén őrizetbe vétel mellett büntető eljárás indult egy 19 éves vájár, váci lakos ellen, „mert november 9-én bátyjának nemzetőrségi hadipuskájával gondatlanságból agyonlőtte Kvak Emma 16 éves váci lakost. Tettének elkövetése után nyugatra szökött, kb. 1 hónap múlva tért vissza.” Lényegében a rendőrségi jelentést támasztja alá a Pest Megyei Bíróság ténymegállapítása is. Ezek szerint Kókai Mihály vájár, 19 éves váci lakos gondatlanságból ölte meg a fiatal lányt. Az ítélet indoklása szerint Kókai bátyja nemzetőr volt, és így birtokában volt egy karabély. Kókai ezt „kölcsönvette”, és mivel nem ismerte kellően a fegyver működését, az véletlenül elsült és így találta el a szőlőben barátnőjével együtt kapáló fiatal lányt. Kókai november 14-én Bécsbe ment, de rövidesen visszajött. A Pest Megyei Bíróság gondatlanságból elkövetett emberölés bűntettéért első fokon 4 év és 6 hó börtönbüntetésre ítélte.

Vác városába november 11-én, vasárnap este vonultak be a szovjet páncélosok, kb. 60 db. Egy közülük a Fő térre ment, ahol szembefordult a Városháza épületével, „hosszú ágyúja majdnem az erkélyig ért.” Idézem a város polgármesterét: „Mi a kis tanácsteremben voltunk, várva a következményeket. Egyszerre meghallottuk a futó bakancsok zaját felfelé a lépcsőn. Az ajtó kicsapódott és legalább 10 orosz katona rontott be. Fegyvereiket nekünk szegezték és a falhoz tereltek. Majd egy tiszt lépett ki közülük és magyarul kérdezte, kik vagyunk. Megmondtuk, erre kiment és két magas rangú szovjet tiszttel tért vissza...
A városháza előtt egy teherautó állt erre feltessékeltek, végül a Híradóiskola közelében kötöttünk ki. Mivel a város szélétől az iskoláig vezető úton páncélosok hosszú sora volt, így a teherautóról leparancsoltak, s intettek, hogy menjek velük...
Mindez egy nagyon sötét estén 8—9 óra között zajlott le. Mivel az iskola épületét csak gyalog lehetett megközelíteni, végig kellett menni a felsorakozott tankok és az azokat körülvevő katonák mellett, érzéseim nem voltak nagyon szívderítőek. Különösen, mikor minden száz lépésre felhangzott az ,Állj, ki vagy!’ kiáltás oroszul.”
Kihallgatás és fenyegetés után végül kötelezték egy nyugalomra felszólító kiáltvány felolvasására másnap a hangos híradón, amit a polgármester meg is tett.

November 15-én este a szovjetek őrizetbe vették a nemzeti bizottság egyes tagjait és több üzemi tanács vezetőt. A letartóztatás hírére a városban 16-án jelentős tüntetés szerveződött, melyet a megyei rendőrkapitányság a következőképpen írt le: „november 16-án kb. 2000 főnyi tömeg tüntetett a tanácsháza előtt. A kapitányság jelentése alapján ezt az váltotta ki, hogy a szovjet katonai parancsnokság a nemzeti bizottság tagjait megbeszélésre a híradós honvéd laktanyába hívta össze és utána nem bocsájtotta szabadon. A tömeg a tanácsháza előtt 3 órán át némán tüntetett és utána szétszéledt. Mintegy 200 fő a rendőrkapitányság elé vonult és küldöttséget küldött be a kapitányságra, akik kérték, hogy rádión keresztül beszéljenek a szovjet parancsnoksággal a nemzeti bizottság szabadon bocsátásáért. Amikor meggyőződtek arról, hogy a kapitányságon ilyen rádió nincs, szétoszlott a tömeg.”2’'A letartóztatott nemzeti bizottsági tagokat 5 napig tartó fogság után engedték szabadon. „Mindennapos vallatás után elengedték őket, de előbb alá kellett írniuk, hogy elismerik a Kádár kormányt és hazamenetelük után a sztrájk megszüntetése mellett fognak agitálni.”
November 22-én az esti órákban — 10 óra körül — lövöldözés alakult ki a Budapestre vezető országúti hídnál. Ismeretlen fegyveresek rálőttek a hídnál szolgálatot teljesítő ún. vegyes őrségre. (3 szovjet katona, 1 magyar rendőr) Az őrség viszonozta a tüzet, minek következtében az egyik „támadó” Kovacsik István (1933. febr. 24,) segédmunkás, váci lakos hasi elvérzés következtében életét vesztette.

A megyei rendőrkapitányság jelentése ad hírt a Váci Tüzér- és Híradó laktanya december 2-án 0 óra 30-kor történt megtámadásáról. Az akciót állítólag „40—50 fős, erősen fel-fegyverzett, golyószórókkal, géppisztolyokkal és egyéb tűz-fegyverrel ellátott” csoport hajtotta végre. A tűzharcba beavatkoztak a helyi szovjet katonai egységek is. A karhatalmi egységek a szovjet alakulatokkal együtt a várost körülfogták, a kivezető utakat lezárták. „Intézkedés lett téve a budapesti szovjet városparancsnokság felé s pedig a dunakeszi-fóti terület lezárására, valamint a Nógrád megyei rendőrkapitányság felé azzal, hogy tegyenek intézkedéseket az esetleg Nógrád felé felszivárgó fegyveres csoportok felszámolására.”
Forrásaim a jelentés alapján adott jelentős tűzerőt felvonultató „támadás” áldozatairól nem tesznek említést. A tűzharc következtében valószínűsíthető haláleset sem került bejegyzésre a város halotti anyakönyvébe.